Új cikksorozat keretében ezentúl minden hónap első és harmadik szerdáján hozok nektek egy igazi különlegességet a világ valamely pontjáról.. amolyan kondérosan.
Az első nem más lesz, mint egy pofon egyszerű, gyorsan elkészíthető, a hűtőben is boldogan álldogáló pizzatészta, egyenesen Nápolyból.
A dolog extra pikantériája, hogy a recept egy német szakácskönyvből származik, de ha ő azt állítja, hogy ez eredeti, akkor ki vagyok én ugye, hogy kétségbe vonjam. Akik a hagyományos, élesztős tésztához vannak szokva, most garantáltan meg fognak lepődni, ez ugyanis sütőporral készül, de még mielőtt mindent elmesélnék az előszóban, nézzük inkább a receptet :)
Pizza Napolini
Előkészítés: 10 perc
Elkészítés: 10-15 perc
Sütés: 200°C-on (nem légkeverésessel!!), gázsütőben közepes lángon kb 15 perc
Kell hozzá:
500g liszt
250g cottage cheese
125ml olaj (lehetőleg oliva, de csak életérzés miatt, amúgy bármilyen jó)
125ml tej
só
egy tasak sütőpor
A fönti képre kitettem a feltétet is, de igazából mindenki azt tesz rá, amit szeret. :)
Szóval, kimérjük egy tálba a lisztet...
... arra jön a maradék szárazanyag, pl a sütőpor. Sokszor jártam már úgy, hogy becsomósodott ez a sz*r a sütőpor, ezért rászoktam arra, hogy aprólyukú szűrőn szitálom át. Itt szórjuk rá a sót is, és kicsit mozgassuk át, jót tesz neki, mint reumásnak a gyógytorna.
Ezt követően kezd forrósodni a helyzet, amikor hozzáadjuk a túrót, emlékszem, nekem itt jutott először eszembe anno, hogy "na, ha ebből pizza lesz..."
Aztán ráöntjük az olajat meg a tejet, nekem van ilyen szuper kis kimérő poharam, de ha valakinek nincs (esélyes), akkor mérleg is jó, tejnek is, olajnak is 1g=1ml, vagy ha van 250dl-es üvegpohár, nagyjából be lehet felezni szemre. Illetve kb 10evőkanál olaj és 10 evőkanál tej, ha semmilyen más eszközünk nincs.
Ezt kicsit átgyömöszködjük, aztán valami ilyen lesz belőle. Nem kell aggódni, mire felveszi az összes lisztet, száraz lesz, mint a kínai Barbie lába, de ez normális, PICI vizet kell alá önteni...
... valahogy így.
Ebből aztán lesz egy ilyen falagombócka, ragad, mint a légypapír, de az a jó, mert a pizzatésztáról köztudott, hogy ragad, legalábbis az összes általam ismert rajzfilmben ezt állítják.
Pont azért mert ragad, elmondom, hogy ezt nem csak a kezünkhöz teszi szívesen, hanem úgy kb mindenhez, szóval jó alaposan lisztezzük be a gyúródeszkát...
... meg a tésztát is. Hajdani, megboldogult lánykoromban igen sokat emlegettem különféle, kissé pajzán imákba foglalva a jóistent és annak néhány felmenőjét, amikor emezen kényes lépés kimaradt, és - nem viccelek - a tészta bármelyik kürtős kalácsot megszégyenítő módon egybe összeragadt a sodrófán...
Ezt követően nyújtsuk ki. Nem kell a túródaraboktól idegbajt kapni, eltűnnek, amint betoljuk a sütőbe a tésztát.
No, eddig meg is volnánk, most ismét hoztam nektek egy kisvideót arról, hogyan teszem én a pizzatésztát a tepsibe és rögtön világossá is válik majd, hogy hogy jön ide a kürtőskalács :D
Megeshetik, hogy nem minden hová jut tészta, ne essünk pánikba, csípjünk le valahonnan, ahol sok van és foltozzunk.
Én úgy is jártam már, hogy kisebb lett a tészta, mint a tepsi, ilyenkor sincs gond, a fentebb bemutatott öklözős módszerrel nagyon szépen el lehet egyengetni a pizzatésztát, akár hajszál vékonyra is. A jelszó: leleményesség, kreativitás és nyugalom :D
Ezt követően mehet a pizza a sütőbe. Igen, jól látjátok, ez csak a tészta. Volt anno egy nagyon kedves jóbarátom, aki dolgozott valamennyit pizzériában. Tőle tudom, hogy a pizzát mindig elősütik, különben eláztatja a szósz. Nem kell nagyon, épp csak annyira, amíg a feltétet előkészítjük.
Ez most egy péklángos-feltétes nyalánkság lesz, így hát amíg a tészta elősül, én felkockázom a szalámit.
Nya, a tészta, ahogy ígértem, elő is sült, íme, ez az a light-barna beütés, amire vadászunk:
Én megküldtem a tejföllel, hagymával, szalámival, szeretettel, kitartással, és visszatoltam.
Bevallom, mindig sütök rajta még egy kört, mielőtt összesajtozom, mert szeretem, ha kicsit megsül a cucc, de nem barnul meg a sajt. Ez én vagyok, értelemszerűen mindenki úgy süsse, ahogy szeretné :)
A leírtakhoz hűen itt jött a sajt:
... majd miután 10, vélhetően nagyon tartalmas percet töltött a sütőben, úgy ítéltem, hogy elkészült.
Ahogy látjátok is, a tészta könnyű, magasra feljött, puha, eteti magát, tényleg.
Ezt az egész bejegyzést tovább tartott megírni, nektek pedig elolvasni, ezt garantálom, mint ezt a pizzát elkészíteni, úgyhogy ne habozzatok, próbáljátok ki ti is! :)
Tippek, trükkök:
mivel sütőporral készül, habár jómagam még nem próbáltam, elvben 100% teljes kiőrlésű liszttel is remekül üzemel, sőt, mivel a sütőpor a hővel és nem az anyaggal áll kapcsolatban, esélyesnek látom, hogy gluténmentesen sem csökken az ízélmény.
feltétnek mehet a szokásos is, paradicsomszósz, gomba, sonka, kukorica szalámi, tonhal, paprika, ki mivel szereti
nagyon finom mozzarella karikákkal is (reszelt sajt helyett)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése