2016. október 11., kedd

Itt a piros, hol a piros?

A mai napra egy igazi unikomot terveztem, egy emléket, ami minden óvodás/kismenzás ízbimbóin ott kísért, egy rejtélyt, egy egyszerűen túlbonyolított, hétköznapi álmot: a paradicsomszószt.

Itt rögvest megragadnám az alkalmat, hogy kicsit elmerengjek a nem is olyan távoli múlton, amikor is felmerült bennem az igény, hogy az akkor 10-11 hónapos csemetémet eme feledhetetlen élményben részesítsem. Mit csinál ilyenkor ugye a jóhiszemű házi asszony? Utánanéz.
Én nem ezt tettem, hanem nekiestem, mint bolond tehén a kölykének... hát, ami a vége lett, azt én sem ettem volna meg :D Persze, mert kell bele hagyma! Igen, a hagyma, tuti ott rontottam el! Kipróbáltam, de sajna nem a hagyma volt a hiba..
Na, végül nagy nehezen csak beadtam a derekam és utánanéztem. Ajajajajajajjjjjjj... 10 literes üst, sámántánc, ritmikus sport gimnasztika, fúúúúúúúúúúúúúúúúú, mondom, gyerek, sose eszel paradicsomszószt! Végül beadtam a derekam Icunak, vettem zellert, hagymát, és nekiálltam. Ez már nem volt olyan rossz, csak ott hibádzott, hogy ezt főzni kellett. A paradicsom meg csap. Minél forróbb, annál jobban. Kipróbáltam én mindent, de valahogy csak nem volt az igazi, vagy a kezem mintázta tele a sarki tetoválót megszégyenítő sebességgel, vagy a falat. Egyik sem volt szép, bár az utóbbi legalább nem fájt. Nagy hibája volt továbbá, hogy habarni kellett (vagy nem, nem tudom, én habartam), ettől olyan csomós lett, mint egy jól fejlett hajóárbóc, de ezzel még valahogyan együtt tudtam volna élni, mivel a zeller miatt így is úgy is szűrni kellett... de a fal... :/ Szóval ünnepi étel maradt.
Egyszer aztán anyu felvetette, hogy főzzünk paradicsomszószt. Mondom, nincs itthon zeller. Igazán nem értette, mit akarok a zellerrel, mire felvilágosítottam, hogy hát a paradicsomszószba zeller is kell! Mire közölte, hogy "Túlvariálod!", és olyat mutatott, hogy azt hittem, lemegyek hídba és úgy maradok. Íme:

Paradicsomszósz 

Előkészítési idő: 5 perc
 
Elkészítési idő: 10-15 perc

Nehézségi fok: könnyű/közepes


Kell nekünk:

  • olaj (100ml kb)
  • liszt (4EK nagyjából)
  • paradicsomszósz (1 liter)
  • cukor (40-60g, ízlés szerint)
  • csipet só
  • egy kancsó víz

A liszt is ott van, becsszó, ott bújkál jobbra, csak a lábát dugta a képbe (szégyellős biztosan). Szóval fogjuk ezeket. Nem úgy csináljuk, mint az egyszeri lány, nem. Mert az úgy csinálja, hogy majd elmegy érte. Mi úgy csináljuk, mint Zsani. Zsani már tudja, hogy ha nem készít oda mindent, mire enged egy adag vizet, leég a szósz, mire elugrik a cukorért, minden tocsogni fog a paradicsomban. Zsani okos. Legyünk olyanok, mint Zsani :)

#1 lépés

Fogjuk a lisztet, meg az olajat és a már ismertetett módon készítünk egy rántást. Ha ezzel megvagyunk, lehúzzuk a tűzről és VÁRUNK! Muszáj adni a rántásnak pár percet, különben olyan sűrű lesz, mint levegő a pléhpalackban. Amikor már úgy éreztük, hogy jóóóóó sokat vártunk, akkor hozzáadjuk a paradicsomszószt.



 Itt nem kell finomkodni, ez kaja és nem úrikisasszony, nyugodtan lehet adni neki az életérzést, csak egy dologra figyeljetek: a falra. Előre megmondom, hogy hiába az egy liter paradicsom, a drága rántás odalenn úgy fogja kívánni a vizet, mint szomjas teve a sivatagban, ne legyünk hát restek, adjunk neki!


 Én mindig azt csinálom, hogy a dobozba öntök először valamennyit, összerázom és azt öntöm rá, így nem marad benne a kiönthető 380 milin felül ott kukucskáló 120 maradék... ne tököljünk ezzel sokat, nem azért, mert kényes természetű rántás barátunk ezt zokon veszi, hanem mert félő, hogy a TiGáz kiküld egy 5 oldalas köszönőlevelet, amiben hálát rebeg, hogy ilyen nagy összegű gázfogyasztással jutalmazta felsőbb alkamazottait... vélhetően a jól végzett munkáért cserébe. (Villanytűzhelyesek hosszas töketlenkedés után lesznek szívesek az Elműtől vagy az E-ontól várni hasonló tartalmú szerelmetes üzenetet). Szóval mint a régi krimik latinbárjainak pultja mögött: önt, ráz, kitölt. Esetleg még egy kevés vizet ezen felül lehet rátölteni, de szerintem nem kell így elsőre. 

 Most jön a trükkös fázis, a kezemet figyeljétek, mert csalok! :)


  1. Visszahúzzuk a lángra, HAGYJUK TAKARÉKON!
  2. Összekeverjük, és nem ijedünk meg, hogy egy barnás-sárgás szötymókot kaptunk..
  3. Viszonylag gyorsan, de szinte kortyonként töltjük alá a vizet (mert minél melegebb van, annál sűrűbb lesz). Keverjük, mint a bolond, miközben ügyelünk rá, hogy ne rántsuk le a lábast a tűzhelyről (ez nagyon fontos)
  4. Mélyeket lélegzünk és igyekszünk megőrizni a hidegvérünket, ugyanis ez a "sz*r" egyre sárgább! .. és még mindig víz kell neki!
  5. Realizáljuk, hogy a szószunk egyre csomósabb. Pánikba esünk, majd 2 mély lélegzetvétel és pár "Ommmmmmm" után a habverőhöz folyamodunk. Nem felejtjük el öntögetni a szósz alá a vizet!
     
  6. Amikor már nem kér vizet, hozzáadjuk a cukrot és maxra tekerjük a lángot. A kevergetést megritkítjuk, de ha nem akarunk szirénázva száguldani a balesetire, nem hagyjuk abba! (mármint a kevergetést. Úgy kell ezt elképzelni, mint amikor égszakadás után egy fokozattal lentebb kapcsoljuk az ablaktörlőt)
     
  7. Lassan engedjük szétáradni a testünkben az endorfint, amit az a megnyugtató tudat váltott ki, hogy pirosodik a paradicsom. KEVERJÜK!
     
  8. Amikor a második "mocsár pukli" is megjelent, elzárjuk, lehúzzuk és elégedetten konstatáljuk, hogy túléltük. SOHA ne várjuk meg, hogy a pukli feljöjjön és azt mondja: "rotty". Azt vagy a kezünk, vagy a falunk bánja.



Teljesen olyan piros soha nem lesz, mint amit kiöntöttünk a dobozból. Ha arra vágyunk, cukrozzuk be azt és hajrá. Csak zárójelben jegyezném meg, hogy a zelleres-hagymás variáció tényleg nem rossz, ha valakinek van ideje és bátorsága, próbálja ki :) Feltétnek bárki bármit ehet hozzá, a cukorrúdtól a kolbászig minden járja. Nálunk a gyerekek levesgyönggyel eszik, Bandesz virsilivel vagy fasírttal (mindkettő bolti)


Tippek, trükkök:

  • Soha ne tegyünk fedőt a fővésben levő paradicsomszószra. Igaz, hogy akkor nem csap ki, de garantálom, hogy bosszút áll!
  • Ha becsomósodik elsőre (szokott), ne essünk pánikba, ezzel a képen is látható francia habverővel szépen el lehet keverni, 100% csomómentesre.
  • Nagyon figyeljünk oda, miután hozzáadtuk a cukrot. A liszt is könnyen leég, de a cukor még könnyebben. A liszt-cukor páros garantáltan.
  • Ha levesnek szántuk, öntsünk hozzá kicsit több vizet és voilá. Ha nem akarunk annyira sok levest főzni, felezzük a rántást (50ml olaj + 2 ek paradicsom)
  • Sosem mondták, de jól tűri a maradék rizst, a cukor után lehet beletenni és akkor jól összefő, vagy külön is nagyon jól passzol hozzá, belekeverve (levesbe pláne). Elsőre, javaslom, csak magunknak csináljuk, hátha a családnak nem jön be annyira...
  • Ha mégis megtörtént a baj, égési sebre gyorsan jéghideg vizet/jeget, fenistilt, neogranormont, sudokrémet (ez utóbbit érdemes tartani a konyhában, a minitégelyes évekig elég), falra hideg vizes szivacsot tudok ajánlani :)

    Balesetmentes, sikeres főzőcskét és jó étvágyat kívánok! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése